Richard Byrd 1888-ban született Virginia történetének egyik legrégebbi és legelőkelőbb családjába, és úgy tűnt, hogy hírnévre hivatott. Byrd először az amerikai haditengerészetnél akart karriert befutni, és elvégezte az amerikai haditengerészeti akadémiát. Egy sor sérülés azonban megnehezítette Byrd számára, hogy tengerésztisztként szolgáljon a tengeren, ahol hosszú őrségre volt szükség. Byrd 1916-ban nyugdíjba vonult a haditengerészettől, de az I. világháború kitörése visszavette őt az aktív szolgálatba.

Byrdöt különösen érdekelte a repülőgépek új technológiája, és pilótaként Pensacolában szerzett szárnyakat. Amikor az I. világháború véget ért, Byrd továbbra is érdeklődött a repülés iránt, és segített navigálni és megtervezni azt a haditengerészeti csapatot, amely 1919-ben tengeri repülőgépek segítségével átrepülte az Atlanti-óceánt.
Miután Byrd 1925-ben Donald MacMillan grönlandi expedícióját segítő amerikai haditengerészeti pilóták parancsnoka volt, 1926-ban pénzt gyűjtött saját expedíciójához, hogy átrepülje az Északi-sarkot, és ezt a teljesítményét 1926. május 9-én jelentette be. Ennek elismeréseként az amerikai kongresszus kitüntette a Becsületrenddel, és parancsnokká léptette elő. New Yorkban futószalagos parádét rendeztek. Maga Byrd büszkén – és néha elkeseredetten – “hősködésként” emlegette új státuszát. Nem sokkal később, 1927-ben Byrd tovább növelte hírnevét azzal, hogy egy csapat élén repülőgéppel repült át az Atlanti-óceánon, Charles Lindbergh óta harmadikként abban az évben.
Az Antarktisz azonban Byrd pályafutásának fő színtere lett. Byrd 1928-tól kezdődően öt antarktiszi expedíciót vezetett vagy vett részt azokon. Miután az első expedíció 1930-ban visszatért, Byrd újabb futószalagos parádét kapott New Yorkban, a többiek az Északi-sarkot és a transzatlanti repüléseket követték. 1957-ben bekövetkezett haláláig Byrd olyan szorosan kötődött az Antarktisz felfedezéséhez és tudományos kutatásához, hogy egyesek “az Antarktisz polgármestereként” emlegették.
Richard E. Byrd admirális: Az expedíció eszközei

A történészek azt állítják, hogy Byrd alakította át a sarkkutatást a “hőskorból” a “mechanikus korszakba”. Természetesen Byrd felhasználta a sarkkutatás régebbi technikáit, amelyeket már mások is alkalmaztak. A kutyaszánok, a hótalpak és a sílécek továbbra is fontos közlekedési eszközök voltak Byrd számára.
Byrd legfontosabb eredménye azonban a huszadik századi technológiák kipróbálása volt, amelyek az Antarktiszon a felfedezések és tudományos vizsgálatok körét bővítették. Expedíciói széles körben használták a repülőgépeket, mind a kontinens feltérképezésére, mind a terepen tartózkodó felek ellátására. A síléceken és lánctalpakon közlekedő teherautók lehetővé tették, hogy még több felszerelést és ellátmányt szállítsanak az Antarktiszra. A rádió lehetővé tette a kommunikációt Byrd Little America-i bázisáról a jégen lévő terepjárókkal és a pilótákkal a levegőben. Ahogy minden egyes expedíció továbbfejlesztette az előzőek technológiáit, az Antarktisz egész kontinense elérhetővé vált a tudomány számára.
Richard E. Byrd admirális: Saját szavaival

A sarkkutatók – akkor és most – hagyományosan naplót vezetnek, hogy megörökítsék az ebben a rendkívüli környezetben szerzett tapasztalataikat. Sokan számítottak arra, hogy beszámolóikat közzéteszik, akár újságcikkek, akár népszerű könyvek vagy tudományos kötetek formájában.
Richard Byrd admirális sem volt ez másként. Valójában a publikálás és az új könyv eladásával járó hírverés két okból is alapvető fontosságú volt Byrd karrierje szempontjából. A könyvek és történetek eladásából származó bevételekből fedezték az előző expedíciók költségeit, és pénzt biztosítottak a következő expedíciókhoz szükséges felszerelések és felszerelések megvásárlásához is. Byrd maga is pénzt gyűjtött az 1926-os északi-sarki expedíciójához és az első két antarktiszi expedíciójához.
Természetesen Byrd közéleti hősként és sarkkutatóként (1926-tól 1957-ig) eltöltött pályafutása rengeteg könyvet és cikket írt róla és róla. Az első két antarktiszi expedícióból három könyv született, amelyeket Byrdnek tulajdonítottak, Charles Murphy, Byrd publicistája segítségével.
Richard E. Byrd, amerikai tengernagy. Az 1. számú Federal Lodge-ban avatták be, és 1935-ben megalapította a 777. számú Első Antarktiszi Páholyt
Forrás: http://www.federallodge.org/2011/11/20/admiral-richard-e-byrd-the-hero/
Fotók: https://www.history.navy.mil/content/history/nhhc/search.html?q=Admiral+Richard+E.+Byrd&start=0
Antarktisz min. 60 – 90 méter magas jégfal – senki sem esik le a föld széléről

Képeken: Richard E. Byrd admirális az Antarktisz felfedezéséről beszél 1955. június 24-én, mögötte a lapos föld térkép.
Fotó: NBC/NBC NewsWire
Antarktika a Föld Déli-sarkja körül fekvő földrész, az Antarktisz, vagyis a Déli-sarkvidék része, a szárazföldet összefüggő jégtakaró borítja, amelynek átlagos vastagsága meghaladja a 2 000 m-t, s melynek eredményeképpen Antarktika Földünk legmagasabb földrésze. Legnagyobb jégvastagsága 4 775 méter, a szárazföld körüli óceán egy részét is jég, úgynevezett selfjég takarja.
Hegységeiből és magasföldjeiről a Föld leghosszabb gleccserei ereszkednek alá, amelyek a következők:
- Lambert-gleccser – 434 km
- Rennick-gleccser – 257 km
- Beardmore-gleccser – 161 km
Itt található a Föld legdélebbi aktív vulkánja, amely 3 795 méter magas, neve: Mount Erebus. Forró vizes oldataiból naponta 80 gramm arany kerül a felszínre. Antarktika átlagban a leghidegebb, legszárazabb és legszelesebb kontinens, átlagos tengerszint feletti magassága a legnagyobb a kontinensek közül. Az Antarktika nagy része sarkvidéki sivatag, az évi átlagos csapadékmennyiség a partvidéken 200 mm körüli, a kontinens belsejében ennél is kevesebb, helyenként 50 mm alatti. A mért legalacsonyabb hőmérséklet a −89,2 °C-t is elérte, a “világűrből” mérve a −94,7 °C-t. Az évi átlagos hőmérséklet a partvidéken −10 °C, a parttól távol −60 °C körüli.
Richard Evelyn Byrd Jr. admirális (1888. október 25. – 1957. március 11.) amerikai tengerésztiszt és felfedező, az Egyesült Államok által a vitézségért adományozható legmagasabb kitüntetés, a Medal of Honor kitüntetettje, úttörő amerikai repülős, sarkkutató és a sarki logisztika szervezője. A repülőgépes repülések, amelyeken navigátorként és expedícióvezetőként szolgált, átrepülték az Atlanti-óceánt, a Jeges-tenger egy szakaszát és az Antarktiszi-fennsík egy szakaszát.
1927 transzatlanti repülés: Byrd azt állította, hogy az ő expedíciói voltak az elsők, amelyek légi úton elérték az Északi és a Déli-sarkot is. Az Északi-sark elérésére vonatkozó állítása vitatott. Ismeretes továbbá a Sidley-hegy felfedezéséről, amely a legnagyobb szunnyadó vulkán a világon.
Korai antarktiszi expedíciók:
- Első antarktiszi expedíció (1928–1930)
- Második antarktiszi expedíció (1934)
- Antarktiszi szolgálati expedíció (1939–1940)
Későbbi antarktiszi expedíciók:
- A Highjump hadművelet (1946–1947)
- Mélyfagyasztás I. hadművelet (1955–1956)
Tagságok – Byrd aktív szabadkőműves volt: A washingtoni Federal Lodge No. 1-ben (Washington, DC) 1921. március 19-én emelték (szabadkőműves mesterré vált), és 1928. szeptember 18-án csatlakozott a New York-i Kane Lodge No. 454-hez (New York City, 1928. szeptember 18.). Tagja volt a washingtoni National Sojourners Chapter No. 3-nak. 1930-ban Byrd a Kane Lodge aranyérmet kapott.
1931-ben Byrd az Amerikai Forradalom Fiai Tennessee-i Társaságának (Tennessee Society of the Sons of the American Revolution) honfitársa lett. A 605-ös állami tagsági számot és az 50430-as nemzeti tagsági számot kapta. Az első világháborúban végzett szolgálatáért megkapta a társaság Háborús Szolgálati Érdemérmét.
Számos más hazafias, tudományos és jótékonysági szervezetnek is tagja volt, köztük a Felfedezők Klubjának, az Amerikai Légiónak és a Nemzeti Földrajzi Társaságnak.
Antarktisz fotók
Antarktisz – Sajnos zárva vagyunk!
Lejátszási lista
Témába vágó cikkajánló
Miért kell szkeptikusnak lennünk? Az a tény, hogy Cook kapitány lényegében bebizonyította, hogy 1) a Föld lapos, és hogy 2) az általunk ismert hét kontinenst egy jégfal veszi körül, azzal, hogy több mint három évet töltött és több mint 60 000 mérföldet tett meg az Antarktisz körül, megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy O’Brady az Antarktisz egyik végéből a másikba utazott. Emellett az a tény, hogy az ENSZ végrehajtotta az Antarktisz-szerződést, amely megakadályozza, hogy a nagyközönség kíséret nélkül az Antarktiszra utazzon, és több nemzet katonai települései is vannak, amelyek területeket foglalnak el az Antarktiszon, bizonyos hitetlenséget indokol az expedícióval kapcsolatban. Hogyan bízhatunk abban, hogy O’Bradynek és a többi felfedezőnek, akik jelenleg “átkelnek az Antarktiszon”, nem mondják meg pontosan, hogy mit mondjanak? Csak azt oszthatják meg, amit az ENSZ vagy más világkormányok megengednek nekik.
További részletek: https://777media.hu/blog/antarktisz-felfedezese-miert-nem-vagyok-meggyozodve/