Nehéz idők

“Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. Ahogyan jannész és jambrész ellenszegültek mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit szempontjából megbízhatatlan emberek is. De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett.” (2TIM 3,1-9)

Nehéz időket él ma a keresztyénség. Azonban ne gondoljuk, hogy csupán most először a történelemben. A nehéz idők okát Pál itt nem a világban zajló politikai és gazdasági erők átrendeződésében, nem is az iszlám térhódításában, még csak nem is a migrációban rejlő veszélyben látja, hanem a keresztyénség nyomasztó belső állapotában. Vannak ugyanis, akik tudják, hogy van Isten, de mégis úgy élnek, mintha nem lenne.

Megdöbbentőek ezek a sorok. Miért is? Mert az ember a saját bőrén tapasztalja ezeket a rossz irányba történő változásokat. Az apostol itt többek között azt hangsúlyozza, hogy tömegek fogják magukon hordozni a vallásosság látszatát, de annak erejét megtagadják: azaz nem engedelmeskednek Isten parancsának. A Biblia szerint az egyik szembeötlő jel éppen a valódi megtérések nélküli vallásosság elterjedése lesz. Vajon nem ebbe az irányba tartunk éppen? A gyülekezeteinkben is tapasztaljuk, hogy vannak olyanok, akik szavakban, külsőségekben a keresztyén értékeket képviselik, de életüknek nincs valódi ereje, hitele.

Nem feltétlenül tudatos megtévesztésről van itt szó, hanem előfordulhat, hogy önkéntelenül önmagukat is becsapják, mert még nem jutottak el az igazság megismerésére, a megtérésre. Azaz vannak bizonyos ismereteik a keresztyén életről, értékről, a hit gyakorlásának külső formáiról, ezekhez ragaszkodnak is, de az életüket mindez nem változtatja meg. Amit tesznek, az ellentmond annak, amit képviselnek. Talán nincsenek is tudatában annak, hogy mennyire hiteltelenek, mennyire nincs súlya annak, amit mondanak. Ezért buzdítja az apostol Timóteust, hogy az ő élete legyen példa arra, hogy „lehet más a keresztyén élet”!

Az igaz keresztyén hitnek megvan az ereje a válságos, álságos időkben is. Éppen az bizonyítja valódiságát, hogy akkor is él és hat az emberek életében, amikor minden más már csődöt mondott – a társadalom, a gazdaság, az emberi kapcsolatok, a család kohéziós ereje. Amikor minden összeomlani látszik, a hit akkor is talpon marad, mert állóképes. Nem menekül gyáván vissza a múltba, nem rohan embertelenül és esztelenül a képzelt jövőbe, hanem a jelen összevisszaságai és kuszaságai közepette mutatja fel a megmaradás egyetlen útját, az élvezetek szeretése helyett a legfőbb Igazság szeretését.

Mert a hit az evangélium igazságára, a Krisztusban már elvégzett munkára épít. Ezért tud az önzés helyett önzetlenül adni, a dicsekvés helyett másokat dicsérni és Istent dicsőíteni, a gőg helyett alázatosan viselkedni, az Istent káromló beszéd helyett Isten igaz beszédét mondani, a rágalmazás helyett az igazságot képviselni, a mértéktelenek között mértékletesen élni, a féktelenség helyett megelégedéssel lenni, a hálátlanság helyett hálaadással áldozni, a szeretetleneket szeretettel lefegyverezni, a jóra nem hajlandók között az egyetlen
„Jó”-ra rámutatni, az árulók között hűségesnek megmaradni, a vakmerőség helyett Isten gondviselésébe belekapaszkodni, az élvezetek hajszolása helyett élvezni mindazt, amit Isten készített el az Őt szeretőknek. Erre bátorítja az apostol Timóteust és minket is ezekben a nehéz időkben, ellenséges környezetben, külső és belső viszályok idején, mert így tudjuk a kegyesség látszatát nem csupán elkerülni, hanem az istenfélő élet erejét fel is mutatni!

– N.Gábor (2019)